Zarknod visszatérése 2. - Novella 3.

Felkelt a nap, s a három kalandozó még mindig tanácstalanul állt társuk holteste felett. Ilisze kimerülten ült az árnymanó teste mellett, a gyógyító varázslat az ő erejét is teljesen kimerítette. Vajon mit jelenthettek Bütyök utolsó szavai, mit hallhatott, vagy láthatott, aminek hatására ezek a savak hagyták el a száját. Ezen töprengtek mindhárman, míg a nap sugarai el nem űzték azt a pár bárányfelhőt is az égről.

- Indulnunk kell - állt fel Ilisze és fordult a többiek felé - eszembe jutott valami.

- Igen? - fordult felé kérdőn Alveris - és milyen remek ötleted lehetne a történtek után?

- Ki kell derítenünk, hogy mire gondolhatott Bütyök, és talán tudom, hogy ezt hogyan tudhatjuk meg.

- Bütyök elment! - újabb könnycsepp jelent meg a bal szemének sarkában.

- Tudom, de létezik egy varázslat, mely szóra bírja a holtakat.

- A holtak már nem tudnak beszélni! - szólt közbe Trogg.

- Igaza van! Hagyjuk békében nyugodni őt - mondta egyetértően a kardforgató.

- Meg kell tudnom, hogy mit jelent! - háborodott fel az elf - Lehet, hogy egész Ghalla sorsa múlhat ezen.

- És mégis ki lenne képes ilyen varázsra? - kérdezte a troll, miközben értetlenül a fejét vakargatta.

- Ismertem régen valakit, aki talán képes lehet rá. Krákogó Sütőtöknek hívják, és elismert nekromanta volt.

- Hogyan fogjuk őt megtalálni?

- Úgy halottam, hogy évekkel ezelőtt egy saját rendet alapított, és most egy Fekete Erőd nevezetű helyen él a seregével.

- Nem hangzik túl bizalomgerjesztőnek, de ha ez a javaslatod mi veled tartunk.

A Fekete Erőd inkább nevezhető egy sziklának, mint magának egy építménynek, mégis a nekromanta mágiájának köszönhetően, az évek során az egyik legtitokzatosabb és legfélelmetesebb épületek sorába emelkedett. Krákogó Sütőtök és rendje a Nekromanták Köre uralja a környéket, és folyamatos kísérletezéseiknek hála a környéket elözönlötték a furábbnál furább élőhalott teremtmények. A rend legfélelmetesebb serege a Nekromanta pusztítók százada folyamatosan adózásra kényszeríti a környező településeket, és aki nem hajlandó megfizetni az adót, azokkal végeznek, majd holtuk után a rabszolgáikká teszik.

Alverisék óvatosan közelítették meg a félelmetes erődöt. Az égen sötét felhők gyülekeztek, a kapuig vezető utat pedig végig a halál szegélyezte. Kiszáradt fák, elhullott csontok, és egyéb rothadó testrészek mindenfelé. Ahogy haladtak a kapu felé, az egyik fa mögül egy Mutáns csontváz tévedt az útjukba. Kinézete szinte leírhatatlan volt. Ilisze, kinek szépségérzetének küszöbe ennél jóval magasabb volt, s a gyomrát már az eddigi bűz is rendesen felkavarta, alig tudta visszatartani a reggelijét. Trogg letett válláról Bütyök testét, előre lépett, megragadta a csontvázat, majd elemi erővel a földre teperte és darabokra szedte. Már csak százméternyire voltak az Erőd kapujától. A távolban egy lovas tűnt fel, és feléjük indult. Egy nekromanta csontmester ült rajta.

- Ti kik vagytok? - kérdezte meg tőlük a csontmester. Hangja olyan élettelen volt, mintha egy visszhangot hallanának. Üresen nézett a kalandozókra.

- Tűzszemű Ilisze vagyok és a nekromanta mestert keressük.

- A mester kívülállókat nem fogad! - ezzel hátat fordított a kalandozóknak, jobb kezével pedig intett egyet, melynek hatására az út melletti sárból Szörnycsontvázak emelkedtek ki.

- Várj! - kiáltott utána Ilisze - Egy olyan ajándékom van a számára, melyre biztosan nem tud nemet mondani!

A csontmester hátranézett a válla felett, kezével nyugalomra intette a csontvázakat és lassan elindult a lovával.

- Kövessetek - vetett hátra a válla fölött.

A kalandozók lassan, a Szörnycsontvázak tekintetével követve indultak a lovas után, aki úgy ült a lován, mintha ő maga lenne a király. Eddig fel sem tűnt nekik, hogy a ló, melyen oly kecsesen ül, is csak egy élőholt teremtmény, de most, hogy háttal állt látszódott a csontváza. A kapuhoz érve, az hatalmas robajjal nyílt meg, az egész olyan volt, mintha a föld nyílt volna meg. Vörös fény izzott az Erőd belsejében. Még a félelmet nem ismerő Trogg is összerándult ennek láttán.

Beléptek hát az épületbe.

Krákogó Sütőtök egy Csonttrónon ülve várta őket. Arcán mélyen ültek a ráncok, és kérdőn nézett a kalandozókra.

- Mi az a rejtélyes ajándék, melyet számomra tartogattok? - morogta az orra alatt érdektelenül.

- Ó Mester, - állt elé Ilisze - egy olyan embert hoztunk neked, aki olyan dolgot tud megosztani veled, mely egész Ghalla sorsáról dönthet.

- Ki lenne ez a rejtélyes személy?

Ilisze hátraintett Troggnak, aki előlépett és letette a földre Bütyök élettelen testét. Sütőtök meglepetten nézett rá, s trónjából felállva közelebb lépett. Kezét a testre tette, majd Iliszére nézett:

- Ez az árnymanó már legalább három napja halott.

- Igen, Mester - lépett közelebb Ilisze is - négy napja vesztette életét egy küzdelem során. De halála előtt látott vagy hallott valami fontosat.

- Mi történt?

Ilisze elmesélte a teljes történetet, kiemelve a Thargodan Lord megérkezését, és Vlagyimirral való találkozását. Krákogó Sütőtök érdeklődve hallgatta végig, majd őszülő fejét vakargatva csak ennyit mondott:

- Kíváncsivá tettetek! Most már engem is érdekel, hogy mit tud a barátotok. Szólok a szolgáknak, hogy készüljenek elő a Halottbeszéd varázsra. Viszont ez a mágia elég veszélyes, így csak egyikőtök lehet jelen a szertartás közben.

- Én leszek az! - Ilisze kihúzta magát.

Két Nekromanta enyészúr lépett be a terembe, akik elvezették a trollt és a kardforgatót a teremből. Iliszének pedig a nekromanta mestert kellett követnie az Erőd alsó szintjére, ahol végrehajthatják a varázslatot.

Egy sötét, dohos és penészes kamrába vezetett az útjuk, melynek közepén egy díszesen faragott kőasztal állt. Körbe a falakat csontokból formázott szobrok díszítették. Bütyök teste az asztalon feküdt, körülötte apró teremtmények szaladgáltak. Sütőtök a testhez lépett, kezét a fejére tette, majd erős kántálásba kezdett. Ekkor lépett a terembe egy Nekromanta mágiamester, hogy felügyelje a gonosz energia áradását. A kántálás hatására a test fölött szikrázó villámok jelentek meg, majd a falon lévő szobrok hirtelen megmozdultak, s a levegőbe emelkedtek. Darabjaikra hullva köröztek az élettelen test fölött, amikor hirtelen lezuhantak és Bütyök felült az asztalon. Sütőtök teljes transzban állva tette fel kérdését:

- Mit hallottál a tisztáson? Miről beszélt Vlagyimir a Thargodannal?

- Alkut kötöttek - hangja olyan volt, mintha a sátán maga szólalt volna meg -, Vlagyimir felajánlotta az összes élő lelket a Thargodanok segítségéért cserébe.

- Miért lenne szüksége ilyen alkura Vlagyimirnek?

- Vlagyimir Zarknod ellen vonul, és a thargodanoknak kell az Ónixpiramist megtámadniuk. Vlagyimir halálra ítélte Ghalla összes lakóját, melyet a Sötét Föld szülötte teljes elégedettséggel fogadott el. Meg kell állítani az árulót.

Ekkor Bütyök teste hirtelen felemelkedett, csontjai kiemelkedtek a testéből, és a többi csonttal együtt körözni kezdtek. Sötét manavortex jelent meg, ami egy újabb szobrot formázott az árnymanó csontjaiból. Sütőtök elkezdett rángatózni, szájából hab tört elő, és ájultan a földre esett. Gyenge szellő lepte el a termet, és elfújta a gyertyákat. Teljes lett a sötétség. Ilisze elájult.

Amikor újra kinyitotta a szemét, a teremben minden kifogástalan állapotban állt, csupán egy dolog változott a régihez képest. A szoba egyik falát egyel több szobor díszítette. Bütyök csontjai voltak azok.

- Remélem mindent hallottál - lépett Iliséhez Sütőtök - Vlagyimir ismét olyan alkut kötött, melyet a világ összes lakója meg fog bánni. Meg kell állítani őt!

- De hogyan állíthatná meg őt bárki is, ha Zarknodnak is nehezére esik?

- Én tudok egy tárgyról, melynek oly hatalmas ereje van, hogy ha Vlagyimirt nem is, de a thargodan seregeket képes visszaűzni a Sötét Földre.

- Mi lenne az?

- A Csillagtőr, mely a Szürke Hegyek komor hegycsúcsainak egyikében van állítólag elrejtve. De az egész csak babona. Állítólag az erejétől még maga Dornodon is félelemmel telik meg.

A Szürke Hegyekig egy hetes út során ért el a három bátor kalandozó, kik vállalták azt a veszélyes feladatot, hogy megkeresik a mágikus fegyvert, mely megmentheti Őket és az egész világot a Thargodanoktól.

Lovaikkal lassan sétáltak, miközben kétszersültjüket majszolták, és az út közben vásárolt mézsört itták. Fáradságnak semmi nyoma nem látszott rajtuk, azonban annál több volt az elszántság a tekintetükben. Végre megismerheti a nevüket mindenki, végre lehetnek valakik. De ehhez nem szabad elbukniuk, meg kell találniuk a Csillagtőrt.

Útjuk során Ilisze a Krákogó Sütőtöktől kapott feljegyzéseket tanulmányozta, melyből megtudta, hogy a keresett fegyver igazából egy rég elfeledett civilizáció a moák egyik antimágikus ereklyéje volt, mellyel a varázshasználók ellen harcoltak. A tőr képes a környezetében zavart kelteni mindennemű mágiában, és összezavarni a manahálót.

A hegyek lábaihoz érve úgy döntenek, hogy az expedíció előestéjét egy érdekes, fákra épült, és többségében elfek által lakott faluban, Tillgellagadban töltik. Lakóin látszik, hogy sűrű vendég náluk az idegen, ugyanis fontos kereskedelmi útvonal fut keresztül a településen, melyen keresztül Alanorba is el lehet jutni.

A Fa népéhez nevezetű fogadó ideálisnak tűnik egy nyugodt este eltöltéséhez. Trogg és Alveris le is ülnek az egyik sarokba, és italt rendelnek egy varkaudar szolgálólánytól. Eközben Ilisze szobát kér a fogadóstól, majd csatlakozik barátaihoz. Egy kellemes vacsora és a törpe pálinka megkóstolása után jobbnak látják, ha nyugovóra térnek.

Másnap reggel, éppen csak kikelnek az ágyból, amikor Alveris összeesik a földön, és vértócsa kezd nagyobbodni körülötte. Trogg gyorsan odaszalad, felemeli a harcost, és ekkor veszik észre, hogy egy nyílvessző találta el az oldalán, melyen egy papírköteg lóg. Ilisze azonnal barátjához lép, és gyógyvarázst alkalmaz, miközben a troll leveszi a papírt a vesszőről. Leveszi róla a madzagot, majd kitekeri. Egy üzenet áll benne:

"Olyan utakon jártok, melyen kalandozó még nem járt.

Az események oly irányt vehetnek mit senki se várt.

Ne bolygassátok elfeledett korok ereklyéit.

Inkább felejtsétek el a magas hegyek köveit."

- Mit jelenthet ez? - kérdi meg a troll.

- Csakis azt - néz fel Ilisze, miközben erősen a seb gyógyítására koncentrál -, hogy mégsem látnak itt minket oly szívesen. Valakik nem szeretnék, ha a megtalálnánk azt a fegyvert.

- Épp ezért kell megkeresnetek! - mondja Alveris, de hangja elcsuklik a végén - Engem hagyjatok itt, ilyen állapotban úgysem lennék hasznotokra.

- Ne mondj ilyen botorságot - förmed rá Trogg - Nemsokára meggyógyít, és már mehetünk is.

- Nem, barátom! Rossz előérzetem van! Most azonnal indulnotok kell!

- Nem hagyunk magadra, nem veszítjük el még egy bajtársunkat!

- Igaza van - vág közbe Ilisze - ilyen állapotban csak hátráltatna minket. Itt kell, hogy hagyjuk. Az elfek úgy is legendás gyógyítók, a kezeik között, lehet jobb is lesz neki.

- Akkor ketten maradtunk hát!

Ilisze bekötözi Alveris sebét, majd a fogadóból kifelé menet, még beszél a fogadóssal és ott hagy neki pár aranypénzt, hogy barátját a lehető legnagyobb biztonságban tudja, és hogy a fogadóst hallgatásra bírja.

Lovak nélkül, gyalogosan indulnak el a hegycsúcsok felé. Fél napja mehetnek egyre feljebb, amikor érdekes jeleket vesznek észre egy sziklába vájva. Egy érdekes csillag alakzat az, melynek végein tüskék helyezkednek el. Az egyik, keletre mutató, csúcs hosszabb a többinél. A varázshasználó könnyen kitalálja, hogy ezzel jelezték a régiek, hogy hova rejtették tárgyaikat az ősök.

A nyíl irányát követve hamarosan egy barlanghoz jutnak, melynek bejáratát csontvázak tarkítják. Egy árnyék jelenik meg a barlang szájánál, és kilép egy Magányos küklopsz. Kezeit széttárva a nap felé tekintve hatalmasat ásít, majd nyújtózik egyet. Visszanyúl a barlangba és egy Fabunkót a kezébe véve elindul a hegyről lefelé. Ilisze és Trogg egy szikla mögül nézte, ahogy a teremtmény elhagyja a barlangot, melynek falán egy csillag alakzat látható.

- Ez lesz az a hely, ahová elrejthették az ereklyét - néz Ilisze Troggra - Őrködj, amíg én bemegyek.

Trogg némán bólint, és a barlang szájánál keres megfelelő őrposztot. A gyógyító belép a barlangba. Hatalmas méretei mellett teljesen eltörpül. A falon fáklyatartó és szőrmék láthatóak, valószínűleg a küklopsz ruhái azok hidegebb időkre. A barlang mélyén pedig egy zölden világító lyukat vesz észre. Közelebb lép, belenéz. A fénylő mélyedésben egy érdekes csillag alakú forma bontakozik ki a szemei előtt. Minden bátorságát összeszedve Ilisze lehajol, és belenyúl. Megérinti a Csillagtőrt. Hirtelen minden elsötétül előtte, fejében a káosz kezd őrjöngeni, és érzi, ahogyan az antimágikus tárgy próbálja elszedni minden varázserejét. Kikapja a tőrt, majd a földre hajítja.

- Érzem az ősök hatalmát - mondja magának - Érzem az univerzumot, és a világmindenséget. Most már tudom, hogy a legnagyobb veszélyt nem is Vlagyimir jelenti, hanem egy idegen faj eljövetele.

- Ilisze, igyekezz - töri meg a gondolatmenetét Trogg kiabálása - Közeleg a küklopsz.

Ilisze elővesz egy ruhadarabot a zsákjából, belecsomagolja a tőrt, majd kimegy a trollhoz.

- Sajnos nem ezt a barlangot kerestük - mondja barátjának - Itt nincs az ereklye - szemében a káosz halvány fénye gyullad ki, miközben tudata irányítását teljesen átveszi az ereklye hatalma - Tovább kell keresnünk.

Trogg meghúzza a vállát, és elindul egy következő barlang felé, miközben a mögötte sétáló Ilisze egy apró tőrt húz elő...  

Létrehozás: 2015. március 31. 11:35:31

Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:21

Nyomtatási forma